Egy játékos (kocka) életútjának részletei

(kocka a szlengben a számítógépen keményen, sokat játszó embert jelenti)

Mit csináltak Ön szerint a szülei jól a számítógéppel, játékkal kapcsolatban? Amivel segítettek.
K19: a normális szülő nem engedi meg a kisgyerekeinek, hogy horror, vagy brutális filmeket nézzen. Nálam azt sem engedték sokáig, hogy ilyesmivel játsszam. Tiltották. Nem engedték meg, nem vették meg azt a játékot, amit rossznak tartottak. 

Miért nem engedték?
Biztosan a lelkivilágomat őrizték. Igazából a lövöldözős filmeket sem engedték. Igazából a 8-kor kezdődő filmeket sem nézhettem.

Igaz, hogy a híradók sokkal rosszabbak.
Persze az ugyanaz, csak az az igazi! 

Számítógép ekkor még nincs is?
De van. Csak egyszerű, ártatlan „mászkálós” játékokkal játszottam 6-7 évesen, a békának meg kell ennie a legyeket, s át kell kelnem az autók között, hogy meg ne haljak. 

Mikor kezdődik a komolyabb játék?
Hatodikban kezdtem. Foci, autós játék, versenyeztünk. Gondolkodós játékok, de azért már ott is meg kell semmisíteni, meggyilkolni az ellenfelet. No, meg a sakk. De az már elég brutális változatban. Ahol a királynő megkéseli az ellenfelet, a bástya felfal mindenkit. Mert a szokványos sakkbábuk olyan uncsik. Aztán jön a Doom, de azzal nem bírtam játszani, mert riasztottak a benne lévő szörnyek. Osztálytársaimnál láttam. Nekem ijesztő volt, mert úgy nőttem fel, hogy semmi ilyesmit nem láttam.
Aztán jött a Delta Force Black Hawk Down. Azt akkor még single-ben (egyedül a gép ellen) játszottam, még nem volt akkor nálunk internet. De amint lett, és így lehetett multiban (amikor több játékos játszik együtt, többen teljesítik a küldetéseket), arra azonnal rákattantunk

Miért jobb multiban?
Emberekkel játsszunk. Kialakulnak kapcsolatok, úgynevezett klánok. Összetartunk, kapcsolatokat építünk, versenyzünk, ki a jobb. Valamilyen szinten új embereket ismerünk meg. Meg beszélünk egymással chat-en, vagy skype-on, néha-néha élőben is találkozunk. De ez csak később alakult ki, 12-13 évesen még ez nem számított. Emlékszem, akkor még sokszor „sírtam”, hogy a másik csal, így nem tudtam elég sikeres lenni. Sok emberrel ismerkedtem meg, közülük néhánnyal még ma is tartjuk a kapcsolatot.

Amikor személyesen találkoznak, akkor is a játék a fő téma?
Nem, egyáltalán nem. Csak akkor beszélünk a játékról, amikor játsszunk. Máskor éppen hogy keveset.
Ekkor a szüleim már engedték a lövöldözős játékokat, csak annyi korlát volt, hogy amikor ők nem voltak otthon, akkor levédték jelszóval a számítógépet, de így is napi 4-5 órát tudtunk játszani naponta. De aztán csináltam másik felhasználói fiókot, amit én is lejelszavaztam, így többet játszhattam. De ebből nem volt semmi baj, hiszen legalább négyes tanuló voltam, és sportoltam is mellette. Tehát annyira még nem fajult el a játék.
Nagyon sok lövöldözős játékkal játszottam, újabb embereket ismertem meg. A játékokhoz folyamatosan adnak ki updateket (frissítéseket, kiegészítőket), az amerikaiak fel is használják ezt a katonai toborzásban. Ha néha egy valódi katona is játszani kezd, megjelenik neve mellett az is hogy hol szolgál.

A nyelv itt is az angol.
Igen, alapszinten érteni kell a parancsokat. A kezdőket, akik még nem járatosak a játékban az Amerikában segíteni illik, hiszen tudják, hogy ők is tartottak valaha ott. Nálunk inkább megvetik, cikizik őket.
Ahhoz, hogy jobban játszhassunk néztünk videókat, igyekeztünk fejlődni. Lehetett látni a jó játékosokat, ahogyan mozognak, harcolnak. Aztán jött a következő játék.