Egy játékos (kocka) életútjának részletei

(kocka a szlengben a számítógépen keményen, sokat játszó embert jelenti)

A mai napról visszanézve, mit csinálna másképp?
Bár megismertem néhány embert, de tudnék nélkülük élni. Elveszítettem 4-5 évet a tinédzserkoromból, és a tanulás rovására ment.

Olyan komolyan mondja ezt K19, szerintem ezt senki sem fogja elhinni, aki olvassa.
Igen? Nem érdekel. 19 évesen megbuktam 6 tárgyból, kihagytam egy évet. Mondhatom, hogy egy kicsit elb…tam? Nincsenek normális baráti kapcsolataim. Semmilyen barátnői kapcsolatom nincs, amit marhára bánok, és baromira visszahúzódó vagyok. Az lettem. És nincsenek emberi kapcsolataim. Vannak, de nincs olyan barátom, akit felhívhatnék bármikor. Elszúrtam 5 évet a tinédzserkoromból, ami állítólag a legszebb kor. A felnőttek mondják. És abbahagytam a kosárlabdát és ez is ennek a rovására ment. Abbahagytam a tanulást egy évre. Mert, ha nem ezt tettem volna, akkor én most végzős lennék, és normálisan mennék jövőre egyetemre, most meg esti suliba járok hetente háromszor, és azt is nagyon nehéz volt újrakezdeni. Segítő szakember segítségével.
Lehet, akár, hogy most melózni is fogok mellette. Nincs más, nem tudok mit csinálni.
De a legnagyobb veszteség az elvesztegetett idő, ami benne van ebben a játékban, ami horribilis szám. Azt sajnálom a legjobban.

Lehetett volna valami mást csinálni helyette?
Lehetett volna. Eljárni a haverokkal, vagy a kosár, máshol tartanék.

Van eszköze a szülőknek? Tenni valamit az ellen, hogy idejussanak a gyermekeik?
Letiltani a gépről, két órát engedélyezni. Beláttatni vele, hogy nem lehet végtelenségig játszani. Hogy nem szabad a játéknak mindent feláldozni. Persze függ a gyerek személyiségétől is. Hogy bele akar-e menni komolyabban a játékba. Sikeres-e, van-e önbizalma?

Mit csináljon a gyerek?
Muszáj helyette mást, inkább a tanulást előtérbe helyezni. Mint egy prémium. Megcsináltad rendesen? Akkor lehet játszani, de csak eddig és eddig.
Nem szabad olyan játékot venni, aminek ilyen hatása van, hogy egyszerűen behúz. Ezeket a játékokat valaki megveszi a gyereknek.

Magának megvették?
Én megvettem, a Nagyi pénzéből. A játék 17.000 Ft, a havi előfizetés a WoWnál 3.600 Ft.

Magát mi húzta be?
A társak. A multiplayer (több játékos egymást támogatva) az valami borzalmas. Hogy megismerjék az embert, hogy mekkora fantasy-rajongó, hogy milyen jó. De vannak olyan emberek, akik tényleg csak annyit játszanak, amennyit kell, és normálisan élnek mellette. Úgy működik náluk, mint egy hobbi, kikapcsolódásként csupán.

A játékok készítői rendkívül profin olyan látványvilágot, hangokat, mozgásokat, jeleneteket, színes világot teremtenek…
Tudatosan húzzák be őket.

A szoftverek mellett folyamatosan új gépekre, hardverekre is szükség van, amit szintén a szülők vesznek meg.
Igen, hatalmas haszon, sok pénz van benne.

Hogyan lehet leállni, kiszállni a játékból?
Valamit kell csinálnia helyette. Kell valamit keresnie. Barátokat találni. Lemondani a játékot, nem előfizetni.
Igazából nem olyan súlyos, mint a drog, a jövőre nézve nincsenek olyan súlyos következményei. Lehet, hogy bánni fogom, tudom, hogy ez az idő elment, de valamilyen szinten be tudom pótolni.

Ismer olyanokat, akik kiszálltak belőle?
Igen, persze vannak nagyon sokan.

Mit csinálnak helyette?
Élik az életüket, barátok, barátnőzés, edzés, tanulás. Ha nem lett volna a sérülésem, akkor valószínűleg én is ezt tenném, de kellett az a fizikai és lelki megingás, ami behúzott.

Hol tart most Ön a kiszállásban?
Még nem szálltam, ki, még játszom. Még az elején vagyok, de fontos, hogy meglegyen az érettségim, legyenek normális kapcsolataim, és tudjam élvezni azt, ami van. Az életet.
Fontossági sorrendet kell állítani, hogy ne a számítógépes játék legyen az első helyen.

Most a kirándulás a Mátrában az életről szólt, mégis fanyalgott.
Pedig szép lehetett ősszel az erdő.

Beütöm a Google-be, és szebb.

Naná, egy kis chips és cola mellett kényelmesen, a meleg szobából sokkal élvezetesebb lehet a táj!